Az olasz gasztronómia kétség kívül a legnépszerűbb a magyarok körében, ennek ellenére nem könnyű jó pizzát találni hazánkban. De helyzet azért nem reménytelen...

A pizza olyan, mint a szex, ha rossz akkor is jó – mondta az akkor még nagyon helyes Stephen Baldwin sok évvel ezelőtt az Édeshármas című filmben. Jól hangzik, de az amerikai forgatókönyvíróknak valószínűleg fogalma sem lehetett róla, miféle borzalmakat képesek elkövetni bizonyos magyar vendéglátósok pizza címszó alatt. Mi ugyanis szeretjük a pizzát, tényleg és igazán, de amit jó néhány, egyébként népszerű pizzériában művelnek, azért hülyék lennénk pénzt adni, annál mi is jobbat csinálunk otthon.

Szerencsére vannak még olyan helyek, amelyekben soha nem csalódtunk, ha pizzáról volt szó, közülük is a legkedvencebb következik, a Pizza Marzano lánc. A Marzanoval való kapcsolatunk komoly múltra tekint vissza, szinte az össze éttermüket végigettük már, szerintünk családos népek számára oázisként hat a gyerekbarát hangulat és a gyors kiszolgálás.

No meg a pizza, ami mára gyakorlatilag beépült a magyar gyerekek étrendjébe, mi még nem láttunk olyan kiskorút, aki utálta volna. (Ja, de igen, egyet, ő az a bizonyos kivétel.) Az ennivaló mellett lényeges elem a viszonylagos füstmentesség is, ami felelős szülő számára egyáltalán nem elhanyagolható tényező és az árak, melyek mérsékeltnek mondhatóak.

A Marzanoba úgy járunk, mintha hazamennénk vagy valamelyik rokonunkhoz, ismerjük egymás szokásait, semmi felesleges rituálé, csak otthonos, kényelmes környezet és baráti viszonyok. Az étlap szinte felesleges, minden családtag tudja, hogy mit akar enni, és szégyen talán, de ritkán változtatunk. Összesített kedvenceink: az egyszerűségében is kiváló Margherita, a menübe nemrég visszatért és nagyon hiányolt d'Andrea, legújabban pedig a teljeskiőrlésű alapokon nyugvó Parma. Természetesen időnként befigyelt némi leves, néha egy-egy carbonara, a tésztalabdák néven elhíresült előétel pedig elég gyakran. Sokáig komoly érzelmeink voltak a csokoládétorta iránt is, de a kapcsolat alapját mindig is a pizza jelentette. Aminek tésztája a Marzano esetében vékony, ropogós, könnyű, frissen készül, helyben sütve, a jó minőségű feltétekkel párosítva csodás élményt jelent. Ráadásul mindig, kivétel nélkül, még soha nem kellett csalódnunk. Ez utóbbi kijelentés pedig egy kilencéves történet esetében ritkán hangzik el.

Bizonyára akadnak olyanok, akik számára a Marzano túl személytelen, a receptek egyformasága, ami a franchise rendszerből adódik, unalmas, nekünk azonban megnyugtató volt, hogy tudtuk, bármelyik éttermükbe térünk is be, rövid időn belül máris ehetjük, amit szeretünk. A koncepció sikerét (a forgalmon kívül) mi sem bizonyítja jobban, mint hogy komoly szakácsokkal történt beszélgetéseink során kiderült, hogy ha gyerekkel vannak, bizony ők is járnak a Marzanoba és még csak nem is szégyellik.

De mivel az általunk ismert termékek köre ennyire szűk, úgy éreztük muszáj egyszer rendesebben is körülnéznünk azon az étlapon, elmentünk tehát újságíróként is és megkértük a Marzanot, mutassa meg, mije van a pizzán kívül. A próbavacsora menüje a következő volt: Trio di Antipasti, Gondola Bali, Pollo Putanesca, Cannelloni, Tagliatelle Salmone és végül a desszert Trio di Milano. Sok mindent kedveltünk a felsoroltak közül, minden fogás megfelelő minőségű volt, de azt kell mondanunk, még mindig úgy érezzük, a Marzano legfőbb erőssége a pizza. Hasonló ételeket hasonló szinten a város számos éttermében ehetünk, ha éppen erre támad kedvünk, de az igazán jó pizza ritka, mint a fehér holló, talán ha 4-5 hely van a városban, ami megüti a mércét.

Mivel igazán szeretjük a pizzát (itthon is készítjük), kipróbáltunk már számos helyet a városban, amelyről jó híreket kaptunk, de végül mind kiesett. Akadt olyan, ahol a kis térben elviselhetetlen füst csökkentette az élvezetet, máshol az árak voltak túl magasak egy családi ebédhez, és volt olyan is, ahol a közönséggel voltunk elégedetlenek, nem rajongunk ugyanis a maffiózó asztalszomszédságért.

De a Marzano marad, ez biztos.

• Beállt a Balaton jege, de terepjáróval még mindig nem javasolt a korcsolyázás »

• Fotók: Gisele Bündchen tengerkék terpesze a 2012-es Versace kampányban »