A 7 legbutább tévhit a kövérségről
A kövérséggel, a kövér emberekkel kapcsolatos előítéletesség és diszkrimináció ugyanolyan élesen jelen van a társadalomban, mint az egyéb másságokkal kapcsolatban. Azonban van egy nagy különbség a kétféle megküönböztetés között: míg a bőrszín, vallás vagy szexuális beálítottsággal kapcsolatos előítéletességet mindenki minden fórumon igyekszik tompítani, addig a kövérek ellen még a tudomány is buzdít.
"Minden kövér lusta disznó: ha sportolnának, képesek lennének lefogyni."
"A kövérek nem ismerik az "elég" szót az evésben"
"A kövérek általában hormonzavarosak, a kövér nők nem is képesek kihordani egy gyereket"
"A kövérek büdösek és ápolatlanok"
Hasonló degradáló kijelentéseket gyakran hallani a túlsúlyos emberekkel kapcsolatosan, de a hangos megnyilvánulásoknál sokkal rosszabb is van:
- amikor egy kövér ember nem meri betenni a képét egy önéletrajzba, mert ettől kevesebb eséllyel indul egy álláspályázaton
- amikor a McDonaldsban megróvó pillantásokat kap, hogy "na, ettől hízott így meg"
- amikor egy strandon vagy egy konditeremben kinézik maguk közül a plázacicák
- amikor a ruhaboltban az egyébként teljesen átlagosnak számító 46-os méretű ruha iránt érdeklődik, amire az eladó gúnyos hangon válaszolja "ez egy prémium márka, ebből a 42-es a legnagyobb méret", holott neki is van pénze arra a "prémium" márkájú ruhára (amiből azért nincs nagyobb, mert amúgy Kínában készül).
Ki kövér és ki nem?
A kövérség, a túlsúly fogalma annyira relatív, hogy tulajdonképpen nem létezik rá válasz. Időben és térben változik a társadalmi testsúly ideál, ezért nincs olyan sztenderd, ami alapján kimondható valakiről, hogy kövér. Ilyenkor jönnek a tökéletesen áltudományos testtömeg index-szel és társaival, amire majd még később visszatérek. Szerintm addig, amíg az embert nem korlátozza mozgásában és életvitelében a súlya, addig nem tekinthető kövérnek. Azt viszont, hogy kit mikor mi korlátoz, senki más nem tudja eldönteni helyette, kizárólag rajta múlik.
Kövérek és soványak
A társadalomban a kövérség kifejezetten utált dolog. Maga a kövér szó is negatív felhanggal bír. A kövéreket folyamatos inzultus éri, míg a soványak csak néha kapják meg a zörgő csontú jelzőt, és azt is csak extrém esetben. A soványakról soha nem gondolják azt, hogy lusták, ápolatlanok, hogy egészségtelenek vagy lelki problémáik vannak. Nem utasítják őket vissza egy állásinterjún, és nem próbálja a kormányuk, a családjuk, a barátaik és minden jóakarójuk rábeszélni: változtassanak külsejükön. És minél kövérebb valaki, annál többet szembesül a társadalom utálatával. Amikor visszanézem középiskolás képeimet, rá kell jönnöm: egyáltalán nem voltam kövér. Vékony sem, de kifejezetten csinos voltam. Engem már akkor is azzal froclizott a családom, hogy fogyjak le. Pedig ma elégedett lennék magammal, ha visszamehetnék az időben.
Hát nem érted, hogy a kövérség egészségtelen?
Nem először fordult elő velem a napokban, hogy megakadt a szemem valami MTI híren, amely tudni véli: valami névtelen intézet névtelen kutatása szerint a kövér emberek hamarabb lesznek rákosak. Ezt a triviális sületlenséget pár évvel ezelőtt egy volt barátom vágta a fejemhez überérvként arra, hogy miért kéne lefogynom. Akkor találkoztam először ezzel az extrém marhasággal, amit azóta is több fórumon viszontláttam.
Ennek cáfolatára álljon itt néhány pont, amely megfogalmazásához Kate Harding amerikai újságírónő blogját használtam segítségül.
1. A fogyókúra ipar az egyik legjövedelmezőbb üzlet ma a világon. Sok cégnek rengeteg pénzt megér, hogy olyan kutatások és tanulmányok lássanak napvilágot, aminek hatására minél többen kezdenek el ditétázni. Az állami egészségügy sok országban - így itthon is - a gyógyszerész lobby befolyása alatt áll, akiknek érdekük még több diétás kapszulát eladni.
2. Mivel minden tudományos kutatás alapja valamilyen hipotézis, amit utána megcáfolnak vagy alátámasztanak a tudósok, ezért bármikor lehet olyan kutatást végezni, amiből egy tézis vagy annak az ellentéte derül ki. Talán sokaknak meglepő lesz, de vannak olyan független kutatások, amely szerint a kövérebb emberek tovább élnek és nagyobb eséllyel élnek túl egy szívinfarktust vagy stroke-ot, mint sovány társaik. Olyan tanulmányok is léteznek, amelyek szerint a zsír megvéd a magas vérnyomás, a rák, tüdő- és szívproblémák, sőt a 2-es típusú diabétesz ellen is.
3. Az egészség megőrzéséért a legtöbbet azzal tehetünk, ha egészséges ételeket eszünk és rendszeresen mozgunk. A rossz minőségű étel és a kövérség nincsenek szoros összefüggésben egymással. Rengeteg vékony ember egészségtelenül étkezik és nem mozog eleget, míg sok túlsúlyos ember odafigyel arra, hogy egészséges ételeket egyen és mozog is, mégis túlsúlyos marad. Tényleg.
4. A diéták hosszú távon nem működnek. Nagyon alacsony azok száma, akik egy drasztikusabb fogyókúra után legalább 5 évig tartani tudják súlyukat. Rendszerint ugyanannyi vagy még több jön vissza, mint amennyit leadtak. Ráadásul a súllyal való jojózás sokkal veszélyesebb hosszú távon, mint a kövérség. Azok az emberek, akik hol lefogynak, hol visszahíznak, a lehető legrosszabbat teszik az emésztésükkel, az epéjükkel, és nagyobb eséllyel lesznek cukorbetegek is.
5. Minden emberi lénynek joga van ahhoz, hogy tisztelettel és egyenjogú lényként bánjanak vele. A kövérségről szóló kutatások sértőek, és tovább növelik a kövérekkel szembeni társadalmi előítéletességet. Nem véletlenül nem készülnek olyan kutatások, amik azt mutatják meg, hogy a melegek, a színesbőrűek vagy hinduk mennyivel gyakrabban lesznek rákosak. Egyrészt nem áll érdekében semmilyen lobbynak, másrészt nagyon hamar kiderülne, hogy az egyes emberek életmódjától és öröklött génállományától függ az egyes betegségekre való hajlamuk.
6. A kövér emberek megszégyenítése egyáltalán nem használ. Ha a megszégyenítésztől bárki lefogyna, nem lenne már kövér ember a világon. Nem lehet valakit a saját érdekében utálni.
7. Mindenv embernek megvan a saját ideális testsúlya. Ez nem valami tudományos kslkuláció eredménye, hanem a saját testfelépítésünknek, genetiksi adottságainknak, lelki harmoniánknak megfelelő állapot. Az emberi agy úgy működik, hogy mindig effelé a testsúly felé fogunk tendálni. Lehet ebben plusz-mínusz néhány kilónyi eltérés a hangulat, az adott életkörülmények hatására, de életünk során ekörül a számunkra ideális állapot körül fog mozogni a súlyunk, még ha a fejünk tetejére is állunk.
Éppezért itt az ideje, hogy mielőtt feltétlen odaadással elhiszünk mindent, amit megpróbálnak lenyomni a torkunkon, kicsit gondolkodjunk. Aki pedig legközelebb azon kapja magát, hogy lenéz, megkülönböztet vagy előítéletes egy kövér emberrel, gondolkodjon el rajta: vajon miért is zavarja ez őt igazából?
-
Filmhír: Robert Rodriguez áprilistól forgatja a Machete folytatását »
-
Újabb rejtélyes, azonosítatlan tárgyra bukkantak kutatók a Balti-tenger fenekén »

Hozzászólások (9) , melyek közül a legfrissebbek:
daya: nem, nem jo. es nem gyart senki ideologiakat. A kerdes - es ennek a cikknek is ez a lenyege, hogy miert kell ezen lovagolni? Miert kell a kovereknek folyton azt hallgatniuk, hogy fogyjanak mar le? Kinek jo es miert, h milliokat keresnek a fogyokuras programokon vagy mindenfele "dietas" taplalekkiegeszitokon? Mert kb. ennek koszonheto, h nem mukodik az elfogadas.
A következő a probléma: Senki nem tudja a másikat elfogadni olyannak amilyen... egyszerűen felfoghatatlan, hogy azok akik túl súlyban szenvednek nem azért mert annyit esznek hanem csak az alkatuk teszi ezt velük azokat bántják, miközben a másik véglet, hogy a túl vékonyakat, anorexiával és bulimiával párosítják. Sajnos olyan világban élünk ahol az embereknek a szupermodellek a csinosak és a szépek, és az embereknek már nem lehet olyan önbizalmuk, mint amilyet szeretnének...
Ezt én tapasztalom... mivel se kövér se vékony nem vagyok, mégis azt mondják h csinos vagyok... pedig nem látom magam annak... Egy 17 éves lány vagyok 168cm/68kg... nos nézzük csak testtömeg index szerint még épp hogy normális a súlyom, de a súly eloszlásom rémes...
Mindig mindenki azt mondja, hogy ő borzalmasan néz ki, mert ezt súlykolják belé évek óta... mert ott vannak a vékonyak és a plusz párkilóval rendelkezők egyszerűen rosszul érzik magukat... mert az a példa mindenkinek... ehhez csak ennyit tok mondani.
Soha nem fogom megérteni, hogy miért jó embereknek 20+ kg-okat naponta cipelni magukon és miért kell ezt a "jóságot" ideológiákkal alátámasztani. Az elhízottság nem jó, ahogy a kiéheztetett állapot sem. Az elhízott ember folyamatosan túlterheli a szervezetét (ízület , emésztés stb). Amennyiben nem a túlzásba vitt kalóriabevitel miatt van túlsúly, akkor meg egyéb szervi (lelki) problémák vannak, ami megint nem egészséges...
A fogyókúra megint nem egészséges, de egy helyes étrend/életmód/életvitel kialakítása általában normalizálja a súlyt is.
Anita: mivel nem voltam meg sovany, ezrt nehezen tudtam volna errol irni. A cikk szandekosan egyoldalu, egy konkret jelensegrol, nevezetesen a koverseg elfogadasarol szol. Termeszetesen ezzel kapcsolatban nagyon is erdekes es izgalmas tema lenne a sovanysag elfogadasarol irni, mert lehet, h ez egy valos problema, csak en magam soha nem szembesultem vele.
Mi, nok amugy is hajlamosak vagyunk ra, hogy ne legyen onbizalmunk, de ez meger egy kulon cikket. :)
Koszonom mindenkinek, aki elolvasta a cikkemet es megirja a velemenyet!
az itt a nagy kérdés, hogy honnantól kezdve beszélünk a skála végpontjáról, ha túlsúlyról van szó.
Az objektivekrol pedig, egyreszt az egeszsegugyi vonzatok leteznek, nem kitalaciok, es az hatarozottan cafolhato orvosilag, hogy a tulsulyosak tovabb elnenek vagy egeszsegesebbekk volnanak, masreszt az "optimalis suly", amit a cikk vegen fejt ki az iro, szinten nem lehet egy "koros" allapot, egy kilenges barmely iranyba, tehat se nem sovany, se nem kover. Hanem egy egyensulyi allapot. A tulsuly nem egyensulyi allapot, akarcsak a sovanysag. Nekem komoly erofeszitesembe kerult, hogy elerjem az optimalis allapotot, alulrol kozelitve. Azota viszont beallt a sulyom, meg nem moccan, se le, se fel. A sajat peldam termeszetesen nem univerzalis, de abban talan egyeterthetunk, hogy a skala egyik vegpontja sem lehet "egyensulyi" allapot, ahol a test, annak minden funkcioja optimalisan mukodik es jo kozerzettel tarsul..
--egy ex-sovany harmincas
Nagyon egyoldalu a cikk. Nem igaz, hogy a sovanyak nem kapnak hideget-meleget, sot, sajat tapasztalataim pont azt mutatjak, hogy az auschwitzi tulelotol kezdve az anorexiasig mindent rahuznak a vekonyabbakra, mig a koverseget mar szinte meg se emliti, eszre se veszi senki, mert reszeve valt a mindennapjainknak. Most ezen ne sertodjon meg a cikkiro, de en szazszor inkabb lennek kover (ha csak a masok velemenye szamitana, meg a tarsadalom nyomasa, es nem vennem figyelembe az egeszsegugyi vonzatokat, amik a cikkben leirtak ellenere vannak), mint sovany vagy szimplan csak vekony, mert a tarsadalmi elfogadottsaga az egyiknek rosszabb, mint a masiknak. Szerencsere annal stabilabb azert az onbizalmam, minthogy ettol tegyem fuggove a jo kedelyemet, de nem volt mindig igy, es nagyon sokat kinlodtam a folyamatos megjegyzesek miatt, amikkel a kulsomet illettek, csak mert vekony alkatu vagyok. Ennyit a cikk szubjektiv ("tarsadalmi" vonatkozasairol.
"Amikor visszanézem középiskolás képeimet, rá kell jönnöm: egyáltalán nem voltam kövér. Vékony sem, de kifejezetten csinos voltam. Engem már akkor is azzal froclizott a családom, hogy fogyjak le. Pedig ma elégedett lennék magammal, ha visszamehetnék az időben." Ezt akár én is írhattam volna, köszönöm. Egy dolgot tennék csak hozzá, a kövérnek titulált emberek közt sokkal több a jó kedélyű derűs ember, márpedig a nevetésnél jobb egészségmegőrző nincs. Éljenek a derűs emberek legynek bárilyen súlyúak, mert kevés jobb dolog van annál, mintha mosolyognak rád.
ez fájt!